Sorozatunk ötödik részében a Takenoko nevű játékkal foglalkozunk kicsit bővebben, amit egyébként megtalálhattok a Sas és Kos Társasjátékos bolt polcain vagy akár a webshopjukban a saseskos.hu oldalon.

Azt vizsgáljuk meg, hogy egy játékra, ahol a készítő a kiegyensúlyozottságra törekedett, milyen befolyással lesz a játékosok magatartása.
Maga a szó: Takenoko, a bambusz egy ízét jelöli. Tehát nagyon is találó a társasjáték elnevezése. És maga a játékmenet is ekörül a bambusz ízek körül forog. A kertész kinöveszti őket, míg a panda megpróbálja megenni azokat. Eközben pedig a császár tetszését is el kell nyerni az által, hogy a kertet oly módon építik fel a játékosok, ahogy a feladatkártyákon látható.
A Takenoko-ban háromféle feladatkártya van. Egy amivel a kertet bővíted és rendezed, egy amivel a kertésszel növeszted a bambuszokat, és a panda feladatok, amikkel megeszed a kinövesztett növényeket.
Ennél a pontnál lesz meghatározó a játékosok magatartása. Inkább falják a bambuszokat vagy nevelgetik őket? Bővítik a kertet, hogy meglegyen a császár akarata, vagy megpróbálnak úgy építkezni, hogy a többi játékos ne tudja teljesíteni ezeket a feladatokat.
Utóbbi esetben eléggé elnyúlhat a játék. Ugyanis ha bekerül a játékba egy vagy két troll, akkor igen csak hosszú és nehézkes játékra számíthatunk. Az ilyen játékos nem úgy lép a játék során, hogy neki jó legyen, hanem lehetőleg a többi játékosnak legyen rossz. Úgy teszi le a hexagon elemeket, hogy ne teljesíthessük a császári feladatokat. Rárakja a panda blokkoló lapkát a mezőre, ahonnét enni akarunk a pandával. Vagy éppen túlnöveszti a bambuszokat, hogy a kertész feladványait se tudjuk megoldani.
Te találkoztál már ilyen játékossal? Ha nem, mit csinálnál egy ilyen helyzetben? Van lehetőség ezek mellett is élvezetesen játszani a Takenono-val?
Az, hogy hogyan viszonyulunk egy ilyen játékoshoz megint csak a személyiségünktől függ. Aki békésebb típusú ember, az megpróbálja megkerülni ezeket az akadályokat. Újabb feladvány lapokat húz, másfele építkezik. Aki viszont kicsit hevesebb természetű, hajlamos felvenni a kesztyűt, és beáll a sorba. Vagyis, ha nekem nem lesz jó, akkor ne legyen másnak sem.

Eközben pedig egy másik típusú játékos, akit itt csak nevető harmadiknak hívnánk, megbújik a háttérben. Csendben húzza sorra a feladatlapokat. Néha lépeget a pandával, vagy a kertésszel. Esetleg elvezet egy-két öntözőcsatornát. Majd hirtelen, egy kör alatt megoldja az összes kezében tartott feladatot, és megnyeri a játékot.
Persze a Takenoko-ban is, mint általában minden társasjátékban, itt is nagy szerepe van a szerencsének. Ugyanis minden köre elején a játékosnak dobnia kell egy hatoldalú kockával, és a kidobott szimbólum nagyban befolyásolja a játék menetét. Ez egy olyan faktor, amivel senki nem tud számolni, de az ügyes játékosok még ezt is az előnyükre tudják fordítani.
A harmadik tényező az úgy nevezett panda faktor. Vannak emberek, akik meglátván a szépen kidolgozott játékelemeket, és köztük a panda figuráját, és elolvadnak a látványtól. A játék során pedig amikor csak lehetőségük van rá, a pandát fogják mozgatni. A panda küldetéskártyáit veszik. Gyűjtik a bambuszokat. Ez szórakoztató tud lenni, de a játéknak nem biztos, hogy jót tesz.
Mindezek persze felnőtt szemmel nézve tűnnek ilyen sajátosságoknak. A játék szép elemei azt is hivatottak szolgálni, hogy az ifjabb korosztályt is bevonzzák a társasjáték világába. 

És meg kell mondanunk, hogy sikeresen. A Takenoko nagyon népszerű játék a mai napig. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy éppen idén jött ki hozzá egy kiegészítő, ahol már egy egész panda család futkoshat a bambuszkertben, ezzel kergetve végképp őrületbe szegény kertészt.
A játék könnyen tanítható és kiváló szórakozás lehet akár kisgyermekes családok számára is.
Tehát a Takenoko-t lehet vérmesen komolyan, stratégikusan is játszani. Vagy csak leülni elég, növeszteni pár bambuszt és megenni azokat. Te melyik fajta játékos vagy?

Sorozatunk következő részében a Mow nevű kártyajátékkal foglalkozunk kicsit bővebben. Viszont addig se feledjétek: A társasjáték kikapcsol, fejleszt, összehoz.

A Dominion 2007-ben jelent meg a társasjáték piacon, és forradalmasította a kártyajáték piacot. Egy új műfajt teremtett a deck building mechanikával, amit azóta sok-sok hasonló játék követett. Ám ez a játék a mai napig nem vesztett semmi erejéből. Sorra jelennek meg hozzá a kiegészítők. Így téve a játékot a végtelen kombinációs lehetőségek tárházává.

A játékmenet egyszerűsége és az a tény, hogy nem kell csillió booster pack-et venni a játékhoz, hogy kibontsuk, azt az egy vagy két lapot, amire a paklinknak szüksége van, nagyon népszerűvé tette a játékot. Persze a TCG-k a mai napig léteznek. Élükön a Magic: The Geathering-el. Viszont a deck building játékok is virágkorukat élik. Még olyan nagy cégek is felvették a zsánert, mint a DC vagy a Marvel.
Ez ilyen típusú játékokban minden játékos azonos feltételekkel indul, és azokkal gazdálkodva kell döntéseket hoznia. Milyen új lapot vegyünk a paklinkba? Mire fókuszáljunk játék közben?

Persze kártyajátékról lévén szó, a húzás szerencsefaktora nagyban tudja befolyásolni a játékmenetet. Azonban még is a játékos döntésein múlik, a végkifejlet. Ez pedig sokszor nagyon kemény döntéshelyzetek elé állíthatja őket. Stresszhelyzetet teremt. 
Azon kapjuk magunkat, hogy az asztal fölé görnyedve gondolkozunk akár percekig is, hogy a kezünkben lévő 5-6 lappal mit is kezdjünk. Milyen sorrendben játsszuk ki azokat? Mit vegyünk meg a rendelkezésre álló lapokból?
Eközben pedig a többi játékos szúrós tekintetét is el kell viselni, akik már tudják, hogy a következő körükben mit szeretnének csinálni. Persze aztán, amikor megvesszük éppen azt a lapot, amit ők is szerettek volna. Vagy eldobatunk egy lapot a kezükből, akkor elkomorul a tekintet, és újra kell kalkulálnia a lehetőségeit.
De éppen ez adja a játék szépségét. Sokat kell gondolkozni azon, hogy a lehetőségeinket jól mérlegeljük, és a megfelelő döntéseket hozzuk meg. Lehet, hogy most egy jó körünk van, de utána egy szörnyű következik. Vagy ezt is tudjuk befolyásolni? Az ügyes játékosok igen. Mert az, hogy megszabadulunk pár laptól a pakliból, általában szemben megy a más kártyajátékoknál megszokott játékmenettel. A deck building játékok sajátja viszont, hogy a viszonylag kis méretű paklit egy játékos újra és újra fölhasználja. Hiszen ha elfogy a húzó pakli, és nekünk lapot kéne húznunk, egyszerűen visszakeverjük az elhasznált lapjainkat.
Persze aztán újra izgulhatunk, hogy vajon felhúzzuk-e azt a lapot, amit megvettünk két körrel ezelőtt. Csak ne dobassa el velünk éppen azt a lapot egy másik játékos. 
Az Inkrika azért remek kiegészítő, mert nagyobb fokú kölcsönhatás van a játékosok között, mint például az alapjátékban. Nem érezzük úgy, hogy egy passziansz jellegű játékkal játszunk. Igen is tudjuk befolyásolni a többi játékos játékmenetét is. Ez pedig nagyon lényeges, hiszen egy kártyás társasjátékról beszélünk, amit akár négyen is lehet egyszerre játszani. Szemben a TCG játékokkal, ahol általában két fél küzd egymás ellen. Ráadásul a győzelmi feltétel is sokkal barátságosabb. Nem  az ellenfeleink „életpontjait” kell nullára csökkentenünk, hanem győzelmi pontokat, birtokokat kell szereznünk a paklinkba. Ezek persze semmit nem érnek a játék során, és azon izgulunk, hogy ne túl sokat húzzunk fel belőlük egyszerre. Így azon is gondolkodnunk kell, hogy mikor is kezdjük őket megvenni.

Aztán amikor elfogy a három pakli, vagy a hat győzelmi pontos pakli, akkor jön a vidám számolgatás, és akinek több pontja van a paklijában, megnyerte a játékot. Fellélegezhetünk. Nem kell számolgatni, hogy hány extra lapot tudunk majd felhúzni a következő körben. Hogy melyik lapot vegyük meg legközelebb. Persze csak a következő játékig, mert a Dominion: Intrika egymagában is annyi lehetőséget tartogat, hogy hetekig, vagy talán hónapokig is kombinálhatnánk a kiválasztandó paklikat egy játékra, és nem játszanánk ugyanazzal a tíz félével.

Sorozatunk következő részében a Splendor nevű játékkal foglalkozunk kicsit bővebben. Viszont addig se feledjétek: A társasjáték kikapcsol, fejleszt, összehoz.

Mindezen kérdésekre a rövid válasz, hogy olyan társasjátékot válassz, ami illik a személyiségedhez. Ami a te ízlésed.

Kicsit hosszabban kifejtve a dolog ott kezdődik, hogy először is magunkba kell nézni, és feltenni pár kérdést. Kicsit megismerni magunkat, hogy milyenek is vagyunk. Ehhez kis segítséget nyújthat egy írás sorozatunk az oldalon, az: Ismerd meg Önmagad.
Majd ha ez megvolt, akkor itt van pár hasznos tipp, hogyan is válasszunk ki egy társasjátékot, amivel szívesen játszunk.
A játékválasztás több -féle módon is történhet. Elsőként a mechanikai aspektussal foglalkozzunk kicsit.
Ha a társasjátékokat szigorúan a működési elvük szerint szeretnénk kategorizálni és azok alapján választani játékot, akkor azt kell megvizsgálni, hogy milyen is a gondolkodásunk. Vagyis ésszerűen szeretnénk dönteni. Hiszen olyan játékot szeretnénk játszani, aminek a világában otthonosan mozgunk. Szeretünk sokáig töprengeni, és nehéz döntéseket meghozni? Akkor talán egy Euro game illik hozzánk. Vagy inkább csak nagyokat szeretünk mulatni és nevetni a többiekkel együtt? Akkor egy party játék lehet a nekünk való. Igazi zsugabubusok vagyunk? A mai társasjáték világában rengeteg kártyajáték, vagy kártya vezérelte játék létezik. Ez esetben válasszunk ezek közül.

Ha úgy tekintünk a társasjátékokra, hogy milyen témaköröket kedvelünk, akkor is rengeteg játék fajta közül válogathatunk. Kinek mi dobogtatja meg a szívét. Zombik? Farmerkodás? Szörnyek? Szimulált csatahelyzetek a múltból? Esetleg a sivatag népei?
A társasjátékok az elmúlt évek alatt szinte mindent témakört lefedtek, hol kevesebb, hol több játék kapcsán. Tehát bőven lehet miből mazsolázni. Természetesen vannak olyan témakörök, amiket sokkal többször dolgoztak fel, mert trendibbek. Így ezek közül könnyebb nekünk való játékot választani.

Amennyiben úgy tekintünk a társasjátékokra, mint emocionális élményre, akkor is rengeteg választási lehetőségünk van. Hiszen a társasjátékok világa egy könyvtárhoz hasonlatos. Megtalálhatóak benne a drámák, vígjátékok, mesék, sience fictionök, fantasy történetek, stb..
Így választhatunk aszerint is, hogy milyen játéktípus dobogtatja meg a szívünk csücskét.

Mindezeket figyelembe véve, és mérlegelve, azért azt javasoljuk, hogy mielőtt társasjátékot választanánk, nézzünk utána a játéknak. Egy-egy doboz grafikája megtévesztő lehet. Főleg mostanság, amikor már profi grafikusok dolgoznak ezeken, és egy jó doboz grafika is eladhatósági faktort képvisel. Aztán megfordítjuk a dobozt és csalódás érhet minket.
Olvassunk utána a játéknak. Akár a készítő weboldalán, akár fórumokon. Nézzünk videókat a játékról. Rengeteg review és playthrough lelhető fel a társasjátékokról az interneten. Persze nem kell a játékot bemutató emberek véleményét szent írásnak venni, mert azok is szubjektív dolgok. Viszont remek képet kaphatunk arról, hogy hogyan is működik egy játék valójában. Hogyan néznek ki a játék alkotóelemei, milyen a gyártási minőség.

Ezeket figyelembe véve hozzuk meg a döntéseket. Ne siessük el a dolgot, mert a jó játékok maradni fognak a piacon. Ha el is fogynak, előbb vagy utóbb újra ki fogják adni őket.

Te mi alapján hozod meg a döntéseid társasjáték vásárlásnál? Egy mechanika alapján döntesz, vagy inkább egy témát keresel? Írd meg a véleményed a comment részben.

Gondoljunk bele, annyira megszoktuk ezt az életritmust, hogy amint hazaérünk sokunk kényszeresen bekapcsolja a TV-t vagy a rádiót csak azért, hogy valami menjen a háttérben. 

Ebben az írásban a társasjátékozás talán legfontosabb tulajdonságával foglalkozunk kicsit bővebben. Méghozzá azzal, hogy a játék mit is ad a játékosok számára.

A mai rohanó világban az információk szüntelen áramlása, a minket körülvevő állandó zaj egyre inkább szétzilálja az embert. Gondoljunk bele, annyira megszoktuk ezt az életritmust, hogy amint hazaérünk sokunk kényszeresen bekapcsolja a TV-t vagy a rádiót csak azért, hogy valami menjen a háttérben. Nem csoda, hogy néhányan csak altatóval tudnak aludni, hogy reggel a kávé nélkül félhullának érzik magukat az emberek. Túlfeszül a húr, és nem tudni mikor is pattan el.

Sokak káros szenvedélyekbe menekülve küzdenek ezen dolgok ellen. Míg mások a digitális világ zegzugaiba bújva bámulják naphosszat a monitort. Ami nem kevésbé veszélyes addikcióhoz vezethet.
A társasjátékozás is egy ilyen menekülési opció, csak éppen sokkal pozitívabb és építőbb jellegű. Ha a társasjátékozás közösségébe belevetjük magunkat, valódi emberekkel találkozunk, nem avatárokkal a gép mögül. Kulturált környezetbe érkezünk, ahol nem az elfogyasztott alkohol mennyiségével egyenes arányban növekszik a jókedvünk. Egy olyan közeg ez, ahol kikapcsolódhatunk és felhőtlenül játszhatunk pár órára, akár csak a gyerekek.
Egyszer régen mondta valaki: A baj akkor kezdődik amikor valaki elfelejt játszani és meghal a benne lakozó gyermek.

Amikor egy társasjátékkal játszunk, belenézhetünk a többi játékos szemébe. Ott és akkor kell döntéseket hoznunk, amiket nem vonhatunk vissza a törlés gombbal. Ráhangolódhatunk a játék alkotta világra, és beleélhetjük magunkat. Együtt izgulhatunk, hogy például sikerül-e megmenteni a világot a vírusoktól. Vagy sikerül-e nekünk lenni a legnépszerűbb gyémántkereskedőnek.
Mindezek persze a fizikai társasjátékokra értendők. Ugyanis ma már sok társasjáték kapott elektronikus változatot is. De ezek sosem fogják visszaadni azt az élményt, amit személyesen élünk át egy társasjátékos összejövetelen.

A társasjátékok teljesen idegen embereket képesek a játék keretein belül összehozni, akár fél óra alatt is. Barátságok születnek, sőt akár párkapcsolatok. Itt nem számítanak a társadalmi különbségek, csakis az, hogy mindenki jól érezze magát azon idő alatt, amíg játszik a játékkal. Az pedig, hogy ki milyen játékot is választ? Nos, a választék hatalmas. Ha egy nyersanyag gazdálkodós típusú játék kapcsol ki minket, azt is megtaláljuk. Ha könnyedebb szórakozásra vágyuk egy kis set collection keretén belül, az is megoldható. Sőt még az ügyességi, gyorsasági játékok is, ami nagy nevetéseket, és sok önfeledt percet képes okozni.
A társasjátékozásban pedig az olyan szavak mint győzelem vagy veszteség csak üres szavak. Bármilyen furcsán is hangozzék. Persze mindig emlékezni fogunk egy-egy nyertes játszmára, de ez csak fokozza a kellemes élményeket, amit a társasjátékozással szerezhetünk magunknak.

Mi itt a Sas és Kos-nál úgy gondoljuk, hogy a társasjátékozás egy igen pozitív és követendő formája  a kikapcsolódásnak. És legyen bármilyen zsáner a kedvenced, mi biztos tudunk segíteni abban, hogy a megfelelő társasjáték és te egymásra találjatok.

Megvannak a drámái, a vígjátékai, történelmi „könyvei”, a meséi, horror történetei és a fantasztikus elbeszélései is. Ebben az írásban az utóbbit fogjuk érinteni. Milyen játékokban jelenik meg? Milyen formában van jelen?

Ebben az írásban a társasjátékok egyik legnépszerűbb témaválasztásával, a Fantasy-val foglalkozunk kicsit bővebben. 
Azt mondják, hogy a modern társasjátékozás olyan, akár ha egy könyvtár polcai között sétálna az ember. Megvannak a drámái, a vígjátékai, történelmi „könyvei”, a meséi, horror történetei és a fantasztikus elbeszélései is. Ebben az írásban az utóbbit fogjuk érinteni. Milyen játékokban jelenik meg? Milyen formában van jelen?

A legnyilvánvalóbb Fantasy elemeket tartalmazó társasjátékok a gyerekjátékok. Mesehősök, kitalált szereplők kifejezetten a gyermekek számára. Ez a sajátosság a régi társasjátékoknál is megvolt, ám a mai világban annyira szerteágazó ez a dolog, hogy érdemes megemlíteni. Bogyó és Babóca a mostani gyerekek körében oly népszerű mesehősök. Rumini a kisegér kalandjai vagy éppen Maszat varázslatos világa. Még a Minionok is megjelentek a társasjáték polcokon, amit egy film inspirált.

A nagyobbak pedig már a képregényhősök közül is válogathatnak, ha társasjátékról van szó. A népszerű Marvel és DC univerzum hősei mind megtalálhatóak valamilyen társasjátékban. Főleg kártyajátékokban, de ezek már nem mondhatóak kifejezetten kártyajátéknak a szó hagyományos értelmében. Ugyanis a deck building mechanikára épülnek. Sőt az egyik játékban még a co-operative mechanika is megtalálható, ami egészen újszerű az ilyen játékok körében.

Az idősebb és felnőtt korosztály számára pedig egész armadával jöttek ki az utóbbi években a Fantasy témájú társasjátékok. Ezek túlnyomó részt egy klasszikus fantáziavilágot tár a játékosok elé. Mint például a Gyűrűk Ura vagy a szerepjátékokból ismert kitalált világok egyikébe helyezi a játékot. Gyakran fordul elő az is, hogy a készítők egy-egy saját maguk által kreált világba vezetik a játékosokat.
Az ilyen játékok általában különböző scenario-kra tagolják a játékot, mint az Andor Legendái, Arcadia Quest vagy a Crossmasters. Ezt a sajátosságot a szerepjátékokból vezették át a társasozás világába. Mégpedig azért, hogy visszaadják annak a szórakozási fajtának az érzését. Ez sok esetben működik is, de csak egy darabig. Ha a játékosok átrágták magukat a történeten, a játék nem nyújt újat nekik. Persze erre is van megoldás. A kiegészítők új kalandokat hozhatnak. Új szörnyek, új teremtmények, új hősök és varázslatos tárgyak.
Az Arcadia Quest a játékán belül megpróbálkozott a sandbox mechanizmussal is, ami érdekes lehet. Bár vannak akik igénylik az előre legyártott kalandmodulokat. Az olyan játékosok viszont, akik szeretik használni a képzelőerejüket, ez a játék lehet a tökéletes Fantasy játék. Hiszen megalkothatják saját kalandjaikat, amit aztán a barátokkal közösen felfedezhetnek a társasjátékozás közben.
Léteznek olyan játékok is, amikre a Fantasy téma csak zubbonyként van ráhúzva, mert ha velük játszunk, azt érezzük, hogy ez a társasjáték, kártyajáték megállná a helyét bármilyen más témával is. Ezzel nincs is semmi gond, csak kicsit rossz szájízt hagy az ember szájában. Mégpedig azért, mert ez a stílus egy olyan elem, amit nem szabadna csak azért használni, hogy legyen valami sematikus dolog, amibe belehúzza az ember a mechanikákat. A Fantasy társasjáték a történettől lesz jó, a jól felépített játékélménytől, az átgondolt szabályrendszertől és a részletesen megalkotott szereplőktől.
Ezért lett olyan sikeres Tolkien világa. Amit sajnos pár játék méltatlanul használ fel.

Összegezve a dolgot, a Fantasy mint téma a társasjátékok talán legelterjedtebb témaválasztása. Legyen az a képregényhősök világa, vagy a nagy, eposzi történetek felhasználása. Persze csak a Zombi témájú játékok után, amiből több ezer létezik már. De ezzel majd egy másik írás keretein belül foglalkozunk. Attól, hogy egy játék Fantasy témával jelenik meg nem szükségszerűen jó játék, de nem is lehet legyinteni rá, hogy „áh, egy újabb fantasy játék”. Meg kell vizsgálni a játékot. Majd eldönteni, hogy érdekel-e minket, vagy sem.
Találkozunk a következő bejegyzésben. Ám addig se feledjétek: A társasjáték kikapcsol, fejleszt, összehoz.

 És hogy ez milyen hatással van a játékélményre, valamint a hatását a játékosokra.

Kezdjük a kompetitív játékokkal. Ez a típusú társasjáték mindig is jelen volt a piacon, és úgy véljük, hogy mindig jelen is lesz. Az emberek versengési szelleme nem fog alábbhagyni. Szükségünk van rá. Az ilyen típusú társasjátékokban ezt a kényszert élhetjük ki, és mindezt úgy, hogy egy pozitív élményt kapunk a végén. Még akkor is, ha nem nyertük meg az adott játékot.
Azonban nagy különbségek vannak a kompetitív társasjátékok között is. Vegyünk két példát.
A Monopoly és a Catan telepesei két társasjáték generáció alapkövének számító játékok. Mindegyikben egymás ellen versengenek a játékosok, de még is hatalmas különbség van a két játék között.
A Monopoly-ban az akkori kornak megfelelően a roll&move mechanika dominált. Vagyis csak a saját körödben volt kontrollod a játék felett. Sokszor még akkor sem. A kockadobás szerencséjére voltál bízva. Lelépted a mezőket, és történt ami történt. Még is, generációk nőttek fel a játékon és remekül szórakoztak vele. Sőt a játék sikere a mai napig töretlen. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy még mindig jelennek meg belőle újabb verziók.

A Catan telepesei-t mondják a szakértők a modern társasjátékozás egyik alappillérének. Újszerű mechanikáival és szokatlan formai megjelenésével átütő sikert ért el 1995-ben. A siker a mai napig kitart, hiszen évről évere világbajnokságot rendeznek a készítők belőle.
Ebben a játékban a játékosoknak esélyük van akkor is részt venni a körben, ha nem éppen ők vannak a soron. A kockadobás ugyanis ebben a játékban hatással lehet az összes résztvevőre, akárkinek a köre is van. Sőt, akár cserekereskedelemre is lehetőség van a felek között, ami még inkább bevonja a játékosokat a körök menetébe. Cserélni ugyan a Monopoly-ban is lehet, de ez jobbára az egyik fél kárára történik. A Catan telepeseiben ez a cserefolyamat sokkal kedvezőbb mindenki részére, és nincs az emberben az az érzés utána, hogy „lehúzták”.
A győzelmi feltételek is nagyon eltérőek a két játék között. Míg az egyikben a cél, hogy kisemmizd a többieket, a másikban egy verseny folyik a győzelmi pontokért.
Jól látható tehát, hogy hiába tartozik mindegyik társas a kompetitív kategóriába, óriási különbségek vannak köztük. A játékmenet és a végcél pedig döntő hatással lehet ránk, hogy szívesen ülünk-e le játszani a játékkal, vagy sem. Természetesen ez emberfüggő.

A kooperatív játékok az utóbbi pár évben terjedtek el a társasjáték piacon és nagyon szépen szerepelnek azóta is. A Pandemic a megjelenése óta tartja úgy mondván vezető helyét. Köszönheti ezt a remekül megválasztott témájának. Ugyan ki ne akarna hőssé válni az által, hogy megmenti a világot a vírusveszélytől.

Ezekben a játékokban talán még nagyobb szerepe van annak, hogy a készítők milyen témával tálalják a játékot elénk. Hiszen ha a játékos nem tud azonosulni a témával, nem szívesen dolgozik majd össze a többi játékossal.
A kooperatív játékok nagy vonzereje, hogy kis felüdülésként a nagy versengésben, jól esik leülni és végre közösen dolgozni a célért. Azonban egy hátulütője van az ilyen játékoknak, amit talán csak a Hanabi tudott eddig úgy ahogy kiküszöbölni. Ez pedig az Alfa játékos problémaköre. Általában minden alkalommal, amikor leülünk játszani egy ilyen játékkal, van egy személy, aki át akarja, vagy át is veszi az irányítást a csapat felett. Ettől pedig úgy érezhetjük, hogy nem is vagyunk a csapat része, hanem csak szemlélők vagyunk a játékban. Holott a cél nem ez, hanem hogy együtt szórakozzanak a játékosok.
Szóval a „tökéletes” kooperatív társasjáték még várat magára.

Te találkoztál már a fönt említett dolgok egyikével? Melyik stílusú játékot szereted jobban? Versengsz vagy együttműködsz? Mi alapján választasz játékot a fent említett két játékcsoport közül?
Megannyi kérdés, amire szívesen vesszük, ha válaszolsz a comment sávban.
A fent említett játékok mindegyikét megtalálhatod a boltunkban a Sas és Kos társasjátékos boltban, vagy webshop-unkban a sasesekos.hu oldalon.
Találkozunk legközelebb, de addig se felejtsétek: A társasjáték kikapcsol, fejleszt, összehoz.

Majd mi megemlítjük, hogy mi társasjátékozással foglalkozunk - az az általános fogadtatása a mondatnak, hogy a kérdezők felrántják szemöldöküket. Majd automatikusan érkezik rá a visszakérdezés: „És mit csináltok? Sakkoztok?”

A mai társadalom sajnos még mindig gyerekcipőben jár a társasjáték, mint szabadidős tevékenység elfogadásában. Pedig a társasjátékozás már évezredek óta a civilizációnk része.
Azonban mindeddig úgy tűnik, talán egyedül a sakknak sikerült beilleszkednie az elfogadás olyan szintjére, hogy nem különcöknek nézik a művelőit. Sőt, éppen ellenkezőleg.
A híres sakkmesterek nagy megbecsülésnek örvendenek logikai és stratégiai látásmódjuknak köszönhetően.
Van még egy játék, ami kezd megbecsülést kivívni magának, ez pedig a Magic: The Geathering kártyajáték. Ez a kártyajáték már több mint tíz éve létezik, és túlélt minden változást, trendet. Keményen tartja a helyét a kártyalap alapú játékok terén, míg vetélytársai kénytelenek voltak átváltani az elektronikus formátumba. No, nem mintha ebből a játékból nem lenne elektronikus verzió, de e mellett a mai napig még létezik nyomtatott formában is.
Évről évre világbajnokságokat rendeznek belőle, amire kijutni sem kis feladat már. Az elmúlt években a magyar csapatnak egészen a döntőig sikerült eljutnia.
Kártyajátékról lévén szó, nem kevés szerencsefaktor van a játékban. De itt is, akár csak a sakkban, nagyfokú stratégiai gondolkodás kell a sikerhez. Előre látni az ellenfél lehetséges mozdulatait és megtalálni az optimális lehetőségeket.
A modern társasjátékok sem különböznek ebben a fent említettektől. Legalábbis azon részük, ami a stratégiai vagy az úgy nevezett Euro gamek közé tartoznak. Persze ezek a játékok csak kis részét képezik a széleskörű modern társasjátékok palettájának. A választék olyan szerteágazó, akár csak a könyvtár polcain lévő könyvek. De erről majd egy másik írásban beszélünk.
Vegyük példának a Small World nevű társasjátékot, ami egy könnyed wargame és területfoglalós játékötvözet. Ebben a játékban a feladatunk, hogy a játéktér felosztott területeiből minél többet birtokba vegyünk a lapkáink segítségével. 
Attól függően, hogy milyen fajt és a hozzá tartozó képességet választottunk, kell a stratégiánkat megválasztani. Úgy mondván ki kell sakkoznunk, a következő lépésünket. Mérlegelnünk kell az ellenfeleink lehetséges következő mozdulatát. Valamint, meg kell találnunk az ideális lépéskombinációt, hogy a legtöbb pontot kapjuk a kör végén.

Ráadásul ebben a játékban az esetek túlnyomó részében nem is egy ellenfelünk van, hanem 3-4, ez pedig igaz a többi stratégiai társasjátékra is.
Az ilyen játékokban nagyon sok változó elemmel kell kalkulálnia a játékosoknak. Meg kell választaniuk egy stratégiát, és készen kell lenniük feladni azt, ha nem úgy alakul a játékmenet, mint ahogy ők várták.
Szóval attól még, hogy nem sakkot játszunk, hanem mondjuk Stone Age-t, lehet egy társasjáték elgondolkodtató és szellemileg kihívást jelentő.
Ami nagy különbség egy sakkjátszma és egy euró game között az az, hogy itt játék közben és a játék után az együtt játszók vidám hangulatban töltik el az időt. Még ha nagyfokú szellemi munkát is végeznek, jól szórakoznak ez alatt az idő alatt.
Tehát ha lehet, arra kérnénk mindenkit, ha legközelebb meghallja valakitől, hogy társasjátékozni jár, ne nézzen úgy az illetőre, mint egy csodabogárra. Ez egy ugyanolyan hobbi, mint mondjuk, ha meccsre járna ki az ember, vagy éppen színházat látogatna rendszeresen. Nincsen benne semmi rejtélyes vagy különc dolog. Sőt, arra biztatunk mindenkit, hogy ha ez a cikk felkeltette az érdeklődését a társasjátékozás iránt, bátran érdeklődjön a Sas és Kos társasjátékos boltban. Biztosan tudunk segíteni, hogy megismerje ezt a világot.
Addig se felejtsétek: A társasjáték kikapcsol, fejleszt, összehoz.

Ebben a sorozatban a stresszhelyzet kezelésével és a stressz oldásával foglalkozunk. Ebben a részben pedig a Small World területfoglalós társasjátékkal, amit egyébként megtaláltok a Sas és Kos Társasjátékos bolt polcain, valamint a webshopjukban a saseskos.hu oldalon.
A Small World számomra egy elképesztően magával ragadó kis játék. Imádok vele játszani, ám mindig ott motoszkál a fejemben hátul a kis stressz szörnyike.
Sok döntés helyzet merül fel a játék folyamán, amik homlokráncolásos, tenyerembe burkolózós pillanatokat okozhatnak. Melyik fajt válasszam? Megéri ezzel a képességgel? Mi lesz, hogy ha még is a másikat választom? Akkor tuti, hogy az utánam jövő kiválasztja azt a másikat, és az nagyon rossz lesz nekem. Ott fog bejönni az új fajával, ahol én vagyok?
A Small Worldben az a jó, hogy ha egy elhibázott döntés is hozok, van esélyem korrigálni. Egyszerűen dobom a jelenlegi fajomat, és a következő körben behozok egy újat. Nem kell végigszenvednem az egész játékot ugyanazzal a sereggel, mint a többi hasonló játéknál. Igaz a játék dinamizmusa sem tenné ezt lehetővé, mivel egy-egy seregünkből elég hamar kifogy a szufla, és nem bírnak tovább hódítani.Azonban még is, egy rossz döntés vagy éppenséggel az, hogy nem tudtad meggyőzni az ellenfeled, hogy ne feléd terjeszkedjen tovább a térképen, elég kellemetlen pillanatokat tud okozni a számomra. Belül nagyon szurkolok, hogy megfogadja a „tanácsomat” és ne felém jöjjön a mocsárlakó mágusaival vagy éppen a repülő orkjaival. Ez pedig elég stresszes lehet.