A második bejegyzésemben (ebből a témakörből) a 'technológia térhódításról a társasjáték iparban' beszélélnék kicsit bővebben. Néhány példa segítségével mutatjuk be, hogy hol is tart jelenleg a társasjátékok és különféle applikációk, digitális játékelemek összefűződése.

A legnyilvánvalóbb és legáltalánosabban elterjedt formája a társasjáték elektronikai adaptációja, vagyis a különféle app-ok. Sok népszerű társasjáték lett már átültetve elektronikus formába. Hol kisebb, hol nagyobb sikerrel. Példának tudnánk felhozni a Camel Up - Camel Cup és a Porty Royal társasjátékokat.

A helyzet akkor bonyolódik, amikor magába a fizikai termékbe vegyül bele a technika. Talán a legjobb példa a már korábbiakban említett Xcom.

Egy másik létszükségletként elektronikus segítséget igénylő társasjáték a World of Yo-Ho. Ebben a kalóz témájú társasjátékban a táblára felhelyezett okostelefonokat kell tolni, hogy a rajtuk lévő hajónkat mozgatni tudjuk a játéktéren. Természetesen a megfelelő applikáció használatával. Az ötlet egészen egyedi, de tényleg szükség van erre, egy társasjáték keretein belül? Hozzáad az élményhez, vagy elvesz belőle? Mindenki döntse el magában.

Szintén egy applikációt igénybe vevő játék egy a híres Scotland Yard-ot idéző játék a Roar. Itt az egyik játékos egy hatalmas szörny bőrébe bújik, aki mégis el tud rejtőzni az őt üldöző tudósok elől a várost szimbolizáló táblán. Az applikáció segítségével kell fényt deríteni a lény hollétére. Hangokat hallunk, ami meghatározhatja a lehetséges tartózkodási helyeket. A szörnyet irányító játékos pedig ennek segítségével tervezi meg az útvonaláét.

Végül egy kicsit komolyabb témájú és stílusú játékról is essen pár szó. Ez nem más, mint az Alchemists társasjáték. Ez az euró kategóriába sorolt játék egy applikáció segítségével olvassa be a különféle előállítandó főzetek alapanyagainak kártyáit. Majd a megoldást kidobva a feladatunk, hogy ezt jelöljük a kis háromszög alakú periódusos rendszerszerű táblánkon. Elsőre játszva garantáltnak vehetjük, hogy belebonyolódunk, és hibásan jegyzünk fel vagy értelmezünk valamit. Persze többszöri játszásra hozzá lehet szokni ehhez is.

Ezek azok a játékok, amik elindíthatnak egy olyan trendet, ahol a digitális vívmányok beférkőzve a táblás társasjátékok közegébe egy új, furcsa elegyet hozhatnak létre. Kicsit irónikus a dolog, ha jobban belegondolunk. A társasjátékozás lényege az lenne, hogy elszabaduljunk az elektronikus ingeráradat elől és személyes élményeket szerezve, valós környezetben játsszunk. Erre ez történik.

Nektek mi a véleményetek a témáról? Egyre nagyobb teret fog hódítani a technológia ebben a hobbiban, vagy pár próbálkozásnál nem jut tovább a dolog?

Az Xcom társasjáték egy jól ismert számítógépes játék átdolgozása társasjáték környezetre. Akár csak az eredeti játékban, itt is egy csapatot irányítva kell megküzdenünk a földet elfoglalni akaró idegenektől egy körökre osztott stratégiai játékmódban.

Minden játékos egy saját szerepkört kap a játék folyamán, és ezzel együtt olyan felelősséget, ami komoly stressz forrással és izgalmakkal járhat.

A játék valódi izgalmait és stresszes környezetét leginkább a játékhoz használandó applikáció adja. Ugyanis minden kör különféle fázisokra van osztva, és a feladatok le vannak osztva a szerepköröknek megfelelően. Az adott játékosnak pedig csak néhány másodperce van meghozni egy-egy döntést. Ráadásul minél gyorsabban dönt valaki, ezzel annál könnyebb helyzetet teremthet a másiknak, ugyanis a megmaradt másodpercek átcsorognak a következő parancs kiadására.

A játék folyamán pedig nem csak egy-két parancsot kell jóváhagyni, hanem sokrétű döntéseket kell hozni. (Például, hogy mennyi anyagi forrást költünk el az adott körben? Hova küldjük ki az egységeinket? Milyen felfedezéseket, találmányokat vásárolunk meg?) Mindezt pedig más és más személy fogja meghatározni. Természetesen egy kooperációs játékról lévén szó, meg lehet beszélni ezeket a dolgokat. Viszont a másodpercek nagyon gyorsan peregnek ilyen helyzetekben, ahogy azt fent is említettem.

Mindez a pánikhangulat az egész játékra jellemző, mert a világ országai is pánikszintekre vannak osztva, és ha abból elég eléri a kritikus szintet, akkor vesztettünk. Szóval játék előtt érdemes átbeszélni, kire milyen szerepkört is bízunk. A tapasztaltabb játékosoknak érdemesebb a bonyolultabb, sok döntés helyzettel bíró szerepköröket adni. Ám ha belejövünk a dologba, akkor már bátran kombinálhatjuk ezeket is a játékostársak között. Végülis egy társasjátéktól van szó, és a fő cél, hogy jól szórakozzunk a játékidő alatt.

Az Xcom társasjátékot érdemes kipróbálni mindazoknak, akik nem félnek a kemény és gyors döntések meghozatalától, de azoknak is, akik fejlődni szeretnének ezen a téren. Ez a játék remekül vegyíti a döntéshelyzetekkel járó magas stressz szintet és a jól végzett munkáért járó jutalmakat, amik sikerélményt nyújtanak a játékosok számára.

Valamint a játék remekül segíthet minket abban is, hogy a való életben majd gyorsabb és számunkra, a környezetünknek is jobb döntéseket tudjunk majd meghozni.

Foglalkozzunk kicsit a társasjátékok személyiség fejlesztő hatásaival és az önismereti tényezőivel.

Annak, aki még nem ismeri, szeretném tüzetesebben bemutatni a Co-Mix nevű társas (parti) játékot, kicsit más nézőpontból.

A Co-Mix egy történetmesélős társasjáték, ami új szintre emeli azokat az élményeket és elemeket a társasjátékok világában, amit a Dixit nyújtott. Ebben a játékban egy komplett történetet kell elmesélnünk, amihez kis képeket kapunk segítségül. Ezeket összerendezve a táblánkra egy képregény egy oldalát alkotjuk meg, és ebből az egy oldalas sorozatból kell egy sztorit előadnunk a többieknek.

Összesen 12 kis lapot kapunk, amik dupla oldalúak, így összesen 24 kép fog a rendelkezésünkre állni, hogy kibontakoztathassuk a fantáziánkat. Egy adott címet kiválasztva a történetnek mindenki megalkotja a történetét, majd előadja a többieknek.

Majd pedig sorra értékeljük az elhangzott történeteket, és ezek alapján kapunk pontokat. Mindezt három körön keresztül csináljuk és a végén, akinek több pontja van, az lesz a nyertes.

De mindez mire is jó? Miért élvezetes ez a fajta társasjáték? Miben is segíthet ez nekünk?

Ebben a játékban a képregények könnyed stílusát idéző rajzokat kapunk, és nem egy nehezen értelmezhető, sokszor értelmezhetetlen festményt. Tehát konkrét dolgokkal tudunk dolgozni, és nem egy kesze-kusza képről kell kitalálnunk egy történetet.

Viszont maga a történet bármi lehet. Kaland, romantikus, akció vagy éppen szuperhősöket felvonultató alkotás. Mindenki a saját fejében lévő történeteket alkothatja meg a képek segítségével. Hiszen egy címet sokféleképpen lehet értelmezni, nincsen egy fix megoldása, vagy kerete a dolognak. Ezért remek alkalmat nyújt arra, hogy betekintést nyújtsunk önmagunkba, és megismerjük, milyen történetek is lakoznak bennünk.

Sokaknak nehezére esik a fantáziájuk ilyen fajta megmozgatása, és másoknak még nagyobb akadályt jelenthet az, hogy ezeket el is kell mondani. Egy szűk, ám annál figyelmesebb hallgatósággal kell megosztaniuk a gondolataikat. A Co-Mix szépsége ebben rejtőzik. Segítségével olyan emberek is fel tudnak oldódni és meg tudnak nyílni, akik eddig zárkózottabbak vagy éppen feszültebbek voltak a társaságban. Pár kör játék után pedig garantáltan felhőtlen hangulat fog uralkodni az asztal körül, mert a sok egyedi és vidám történet mindenkit jókedvre derít.

A Co-Mix nagyon jó eszköz lehet az iskolákban is, hiszen a gyerekek szabadon kiélhetik a fantáziáikat és közben fejleszthetik a beszédkészségüket és a koncentrációs készségük is fejlődik. Ugyanis a történeteket megadott idő alatt kell megalkotni. Aki túl lassú az kap egy jelzőt, ami pontlevonással jár majd a játék végén. Tehát oda kell koncentrálni, hogy a kitalált történetet a lehető leggyorsabban és jó összefüggésekkel alkossuk meg. Ennek a pontozáskor is nagy szerepe lesz, hiszen nem csak azért kapunk pontokat, ha fenomenálisan jó történetet alkottunk, hanem azért is ha a pontozó zsetonjaink fent maradnak az értékelés után. Ugyanis minden történet mellé le kell raknunk egy-egy zsetont, ami szerintünk a legjobban megalkotott történet volt, a legszórakoztatóbb, a legötletesebb vagy éppen csak 'elment'. A többségi szavazatok alapján pedig a fent maradt zsetonok gazdái is pontokat szereznek.

Ez pedig egy újabb alkalom arra, hogy önismeretet gyakoroljunk. Hiszen érdemes őszintén pontozni, és nem magunknak osztani egy-egy zsetont állandóan, hogy azáltal esélyesebbek legyünk a győzelemre.

A munkahelyek világában azt gondolnánk, hogy nincsen helye a játéknak.

Ám ez közel sincs így. Egy-egy traning alkalmával a munkatársak jobb és hatékonyabb csapattá válhatnak, ha bizonyos társasjátékokat megismerve és játszva képesek együtt működni.

A társasjátékok egyik nagy típusa a kooperatív társasjáték ugyanis remek fejlesztő eszköz ilyen célokra. Vegyünk is pár konkrét példát az ilyen társasjátékokra.

A Space Cadets egy igazán különleges, nagyfokú együttműködést kívánó társasjáték, ahol minden résztvevőnek megvan a saját feladata, sőt az egyiküknek össze kell fogni az egész csapatot, mint vezető.

A játék folyamán egy űrhajót irányítanak a résztvevők, akiknek mind-mind egy munkaállomás jut, és a hajó működéséhez szükséges funkciók közül az egyiket irányítják. A játék világa és hangulata maga a Star Trek űropera világára hajaz, de még is egyedi és hangulatos élményt nyújt.

Az egyik ember felelős a pajzsok működéséért, míg egy másik a manőverezésért, vagy éppen a megfelelő üzemanyag meglétéért.

Mindegyikük egy-egy különálló feladatot végez, úgy nevezett mini játékot. Ezt minél jobban teljesítve az adott időkereten belül tudja a csapat munkáját segíteni.

Az egészet koordinálva pedig a hajó kapitánya fogja össze a csapattagokat. Méri a még hátralévő időt, tanácsokat ad.

Lehetőség van a munkaállomásokon dolgozó emberek cseréjére is, így aki nem bizonyul elég rátermettnek egy feladathoz, az mindig kipróbálhatja magát egy másik területen és így lehet hasznos tagja a csapatnak.

A megfelelő fokú együttműködés pedig a küldetés sikerességét eredményezi, és pozitív élményekkel szolgál az egész társaságnak.

Az Xcom a társasjátékban egy kommandós csapat válogatott tagjait alakítják a résztvevők és meg kell akadályozniuk, hogy a földet elfoglalva pánikhangulatot idézzenek elő az idegenek a különféle kontinenseken.

A játék különlegessége, hogy egy applikáció vezérli a körök menetét, ami különböző fázisokra van osztva. A megfelelő szerepkörű játékosoknak pedig gyors és hatékony döntést kell hozniuk a csapat érdekében, hogy megéljék a következő kört is, hiszen olykor csak pár másodperc van a döntésre.

A játék tehát nagy hangsúlyt fordít a stresszhelyzetben meghozandó döntésekre, és a gyors, hatékony együttműködésre.

A Pandemic társasjátékban a csapat különféle szerepköröket kap, amik különleges képességeket biztosítanak számukra. Nem kell semmi futurisztikusra vagy fantasztikumra gondolni. Hétköznapi foglalkozások, mint a kutatótiszt vagy a katonai orvos.

A feladat pedig talán a legnemesebb: megmenteni a világot az elszabadult vírusoktól. A körök folyamán a vírusok egyre csak terjednek, sőt kitöréseket is okozhatnak, amikor is még veszélyesebb lesz a helyzet.

A csapat feladata, hogy együttműködve, ezt kordában tartsa és a felhúzott lapjaik segítségével az ellenszereket is megtalálják. Amennyiben mind a négy ellenszer ki lett fejlesztve, a játékosok nyertek.

A Pandemic remek kríziskezelő eszköz, ami a kockázatok és az eshetőségek figyelembe vételét és megoldását taníthatja meg a résztvevőknek.

Természetesen még rengeteg hasonló társasjáték létezik. A fentiek csak például szolgáltak arra, hogy a társasjátékok ezen válfaja hogyan segítheti a cég működését és a csapatszellem kialakulását. Olyan lehetőség, amit minden cégvezetésnek bátran merünk ajánlani a csapatépítő tréningekre.

Ebben a sorozatban a társasjátékok alkotóival, azokkal az emberekkel és cégekkel foglalkozokk, akik biztosítják számunkra, hogy meglegyen a mindennapi társasjáték betevő falatunk. Az ő munkájuknak és képzeletüknek köszönhetjük, hogy a társasjáték a reneszánszát éli és évről évre nagyobb teret hódít el magának a szórakoztató iparból.

Reiner Knizia 1957-ben született Németországban. Első társasjátékát mindössze nyolc évesen alkotta meg. Tudományos doktorátusához a tanulmányait Amerikában és Németországban végezte, majd egy neves pénzügyi cégnél kezdett dolgozni.

Ám 1997-ben otthagyta az üzleti világot és teljes idejét a társasjátékok tervezésének szentelte.

Az évek során több mint 600 játékot adott ki saját cégének segítségével és számtalan játékát újranyomtatták, feldolgozták.

Játékaival négyszer hódította el a neves Német Játékdíjat a Spiel Des Jahres, köztük a gyerekjátékok díját is. Emellett megszámlálhatatlan elismerést és díjat is bezsebelt.

Alkotásai ott szerepelnek a mai napig a BGG legjobb társasjátékait felvonultató listáin.

Ebben a bejegyzés sorozatban azzal a témakörrel foglalkozok kicsit bővebben, hogy milyenek lesznek a jövő társasjátékai. Az elkövetkezendő 10 évben milyen trendek várhatóak? Hogyan fog átalakulni a társasjáték piac? Hogyan fogja befolyásolni az elektronika az iparágat?

Nos, felfigyeltem egy játékra, ami nemsokára piacra kerül, és lényegében az egyre elterjedő szabadidős tevékenységet modellezi le társasjáték formában. Ez pedig az Escap Room élmény, ahol is egy csapat feladata az lesz, hogy egy bezárt helyről kiszabaduljanak az adott időkereten belül. Mindezt rejtvények megoldásával kell elérniük, amit a készítők a szoba különböző szegleteiben, tárgyain rejtettek el.

Ebben a sorozatban a stresszhelyzet kezelésével és a stressz oldásával foglalkozok tüzetesebben. Remek példák erre a Pick a Seal /Polar-Bear és a Pig/Dog nevű társasjátékok, amiket egyébként beszerezhettek a Sas és Kos Társasjátékos boltban is, ha megrendelitek személyesen, vagy a webshopon keresztül a saseskos.hu oldalon.

A Pick-a-... játékok nagyon egyszerű és rendkívül szórakoztató kártyajátékok, nem csak gyermekek számára, sőt!