Ez a játék annyira beleivódott az emberekbe, hogy ha megkérdezünk egy átlag járókelőt, hogy soroljon fel pár társasjátékot, szinte biztosra vehető, hogy ezt fogja először megemlíteni (vagy legalábbis ott lesz a top háromban).

A nosztalgia szelleme persze mindent megszépít, de azért valljuk be: nagyon is élvezetes volt a játék. Sokan még felnőtt fejjel mostanában is előveszik ezt a játékot. Valamiért nagyon lehet élvezni azt, hogy körről körre haladva gyűjtögetjük össze a pénzünket, hogy megvegyük a takarékszövetkezettől a lakásunkat. Majd, amikor végre összejött, még ha kölcsönre is, elkezdhetjük berendezni azt.

Először talán csak egy TV ácsorog az üres szoba sarkában, vagy egy porszívó a pingpongasztal helye mellett. Aztán gyűlik a pénz és már csak arra várunk, hogy a megfelelő mezőn landoljunk.

A játék a roll&move szabályokat követi, ám ezt még sem éreztük olyan eget verően nagy problémának. Inkább azért szurkoltunk, hogy egy szerencsekártya mezőn fejezzük be a lépéseinket. Vagy éppen ne kelljen táborozni mennünk, ahonnét csak 1-es vagy 6-os dobással haladhatunk tovább.

Megtanultuk, hogy a számlákat bizony fizetni kell, és hogy a múzeumba vagy a színházba járásért is fizetni kell és jó dolog, ha az embernek van Casco biztosítása.

Az érzés, amikor pedig végre sikerült megvenni a szobabútort a lakásba felért egy győzelemmel. Hiszen tudtuk, hogy a legnehezebb falat már megvan.

Mindezek teszik a Gazdálkodj okosan-t egy olyan játékká, aminek a mai napig van létjogosultsága. Ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az hogy a játékot átdolgozták modernebb szövegkörnyezettel és mezőkkel, majd újranyomtatták.

A retro társasjátékok másik nagy eleme volt az a bizonyos piros oldalú doboz, amiben össze lett gyűjtve jó pár társasjáték. Ezek közül talán kettőre emlékszünk a leginkább. A Malom-ra és a Ki nevet a végén?-re.

Utóbbi még szüleink idejében is sok vidám percet szerzett az egész családnak (mert akkoriban még a szülők is együtt játszottak a gyerekekkel). Talán jó lenne néha visszaidézni ezeket az időket, közösen a családoknak?

A Ki nevet a végén? szintén a roll&move kategóriába tartozott, mint annak idején a legtöbb társasjáték. De volt neki egy másik aspektusa is, ami nagyon élvezetessé tette a játékot: ez pedig az úgynevezett take that mechanika.

Mennyit mosolyogtunk és nevettünk, ha sikerült utolérni egy bábút és azon a mezőn landolva visszaküldenünk a kezdőmezőre. Mennyire örültünk, amikor éppen csak egy mezővel, de megúsztuk ezt a dolgot.

Pedig a játék eredetileg nem ilyen vidám és könnyed témájú volt, sokkal inkább filozofikus és szimbolikus. A játék eredeti neve Pachisi és Indiából származik. A legrégebbi példányát egy 5. századbeli kőtáblába karcolva találták meg. A játékosnak élete során be kellett járnia a világ négy égtáját, amit kereszt alakú tábla négy szára hivatott jelképezni. Ha sikerült végigmennie, nyert. Viszont ha valaki utolérte és leütötte, akkor újra kellett születnie, és újra bejárnia az életutat.

Szóval, attól hogy valami retro, még nem biztos, hogy elavult. Sőt, nagyon is élvezetes lehet vele a játék! A mai világban már mondhatni annyi társasjáték van, mint csillag az égen, és aki ennek a hobbinak szeretne hódolni, válogathat a jobbnál jobb társasok közül. De azért ne felejtsük el, hogy hiába nem volt akkoriban olyan választékunk, mint most, azért így is remekül el tudtunk szórakozni azzal a pár társasjátékkal, ami elérhető volt számunkra.