Stressz kezelés játékosan - 5.: Milyen kicsi is a világ
Ebben a részben a Small World területfoglalós társasjátékkal ismerkedhettek meg.
Ebben a sorozatban a stresszhelyzet kezelésével és a stressz oldásával foglalkozunk. Ebben a részben pedig a Small World területfoglalós társasjátékkal, amit egyébként megtaláltok a Sas és Kos Társasjátékos bolt polcain, valamint a webshopjukban a saseskos.hu oldalon.
A Small World számomra egy elképesztően magával ragadó kis játék. Imádok vele játszani, ám mindig ott motoszkál a fejemben hátul a kis stressz szörnyike.
Sok döntés helyzet merül fel a játék folyamán, amik homlokráncolásos, tenyerembe burkolózós pillanatokat okozhatnak. Melyik fajt válasszam? Megéri ezzel a képességgel? Mi lesz, hogy ha még is a másikat választom? Akkor tuti, hogy az utánam jövő kiválasztja azt a másikat, és az nagyon rossz lesz nekem. Ott fog bejönni az új fajával, ahol én vagyok?
A Small Worldben az a jó, hogy ha egy elhibázott döntés is hozok, van esélyem korrigálni. Egyszerűen dobom a jelenlegi fajomat, és a következő körben behozok egy újat. Nem kell végigszenvednem az egész játékot ugyanazzal a sereggel, mint a többi hasonló játéknál. Igaz a játék dinamizmusa sem tenné ezt lehetővé, mivel egy-egy seregünkből elég hamar kifogy a szufla, és nem bírnak tovább hódítani.Azonban még is, egy rossz döntés vagy éppenséggel az, hogy nem tudtad meggyőzni az ellenfeled, hogy ne feléd terjeszkedjen tovább a térképen, elég kellemetlen pillanatokat tud okozni a számomra. Belül nagyon szurkolok, hogy megfogadja a „tanácsomat” és ne felém jöjjön a mocsárlakó mágusaival vagy éppen a repülő orkjaival. Ez pedig elég stresszes lehet.
Közben pedig izzadok ezerrel, mert általában én vagyok az aki már ismeri a játékot, akinek megvan és ezért persze célponttá válik. Nem kellemes érzés, annyi biztos.
Aztán amikor én következek, akkor ott állok és hosszú percekig számolgatom, hogy merre is kéne tovább haladni. Hogyan tudnám kipréselni a legtöbbet a lapkáimból. Ha még ide dobok egy utánpótlás kockával, ez is meglehet. … de akkor elfoglalhatják tőlem a másik területemet, és kettévághatják a seregem. A következő körben át kéne fordulnom? Közben persze kapom a jó tanácsokat jobbról-balról. Sőt, sokszor le is játsszák a körömet helyettem, hogy mit is kéne csinálnom. Vicces egy dolog, de nagyon stresszes.
Aztán, mikor végre kitalálom, hogy mihez is kezdjek és végrehajtom, akkor jövök rá az érmeszámlálás közben, hogy baszki, ez így nem lesz jó. És próbálok máshova nézni, sőt elmenni a tábla mellől, amíg a soron következő játékos van. Nehogy meglássa azt, amit én már látok. Hogy hol van a seregem leggyengébb pontja.
A körök pedig egyre csak fogynak, és meg kell találnom azokat a pontokat is, hogy mikor váltsak sereget. És ha már váltok, akkor melyikre váltsak át. Mert attól függően, hogy a többiek mit választottak, vagy éppen mikor váltottak, változik ez a dolog is. Stressz szörnyike újból lecsap.
Aztán ott van az érmegyűjtés is. Ugye érdemes titokban tartani, hogy mennyi érméd (győzelmi pontod) is van pontosan. Viszont ez számomra is nehézzé teszi, hogy lássam, hogyan is állok érmeügyileg. Ha állandóan számolgatom, azt gondolhatják, milyen sok van neki, támadjuk őt. Váltani sem mindig érdemes, hiszen a sok tizes érme kisebb kupacot alkot, de jelzi azt is, hogy bizony az nem pár egyes vagy hármas érme ott.
Végül azonban még is mosolygok az érmeszámolásnál, hiszen jól szórakoztam ezen a kis világon, amit a többi játékossal együtt alkottunk. A pontkülönbség pedig túlnyomó részt nagyon csekély szokott lenni a győztes és a többi játékos között.
Sorozatunk következő részében a Dominion: Intrika nevű deckbuilding kártyajátékkal foglalkozunk bővebben, és azon is belül, hogy milyen hatással lehet ránk egy olyan környezet, ahol a döntéseink sorozatán múlik, hogy hogyan is alakul számunkra a játék.
Addig se feledjétek: A társasjáték kikapcsol, fejleszt, összehoz.
