Piktogramok minden mennyiségben
Ebben a bejegyzésben azzal a témával foglalkozunk kicsit bővebben, hogy a társasjátékok által használt piktogramok mennyire játszanak fontos szerepet abban, hogy a játék maga élvezetes legyen.
Mikor sok belőlük, és mikor van az, hogy egy-egy ábra nagyon kusza és nehezen értelmezhető akár még a sokadik alkalomra is.
A modern társasjátékok egyik nagy vívmánya a piktogramok alkalmazása. Ezzel a módszerrel rengeteg írott információt lehet belesűríteni egy-egy szimbólumba. Viszont, sokszor van az, hogy a kiadók túllőnek a célon, és a végeredmény egy olyan mennyiségű vagy keszekusza piktogram lesz, ami megriasztja a legtöbb játékost. Vegyünk is pár példát.
A Last Will nevű társasjáték egyedi és megkapó koncepciójába rengeteg piktogram vegyül. Nem csoda, hiszen rengetegféle képesség tartozik a kártyalapokhoz és a táblához. Viszont mindent ezzel oldottak meg a készítők. Ez pedig egy nagyon nehezen feldolgozható szimbólum mennyiséget eredményezett, és a játékidő majdnem fele azzal telik, hogy a játékosok nézegetik a segédlet anyagot, hogy értelmezni próbálják egy-egy lapjukat. Ez pedig komoly mínuszokat jelenthet a játékélmény kapcsán.
A Cyclades játék hasonlóan oldotta meg a dolgot. Ráadásul a piktogram összegző táblázatra ránézve sokaknak foroghat a szeme, mert ott sűrítve kapja meg a játékos az információk armadáját. Holott ez a táblázat arra hivatott, hogy segítse a résztvevőket.
Ellenpéldaként talán a Five Tribes társasjátékot lehetne felhozni. Ahol szintén piktogramok alkotják a lapok és lapkákon lévő információs felületet. Viszont itt egyértelműen érezhető, hogy melyik mire is való. Nem használnak túlbonyolított szimbólumrendszert, vagy éppen egy akkora mennyiségű piktogramot, hogy az embernek fejfájása legyen tőlük. Még szerencse, mert a játék mechanikája gondoskodik az utóbbiról.
Talán azt lenne érdemes átgondolni némelyik kiadónak, hogy a piktogramok által nyert hely és értelmezhetőség mikor éri el azt a határt, amikor már átfordul egy olyan dologba, amit éppen a használatukkal akartak kikerülni. Valamint, a nyelv függetlenné tétel is egy szép gondolat ezek használatával, de ha a játék úgy lesz könnyebben érthető, hogy néhol a hagyományos szöveges megoldást alkalmazzák, akkor úgy is akkora sikere lesz, hogy később több nyelven is ki lehet adni majd.
Összegezve: A piktogramok használata egy remek megoldás, de csak egy bizonyos pontig. Nagyon el kell találni azt is, hogy melyek a könnyebben értelmezhetőek, és mely mechanika az, amit nagyon keszekusza jelöléssel lehet megjeleníteni a kártyalapon vagy más játékelemen. Nem szabad, hogy a játékélmény rovására menjen a jelek folyamatos és visszatérő értelmezése.
Ti hogyan vélekedtek erről a dologról? Találkoztatok már olyan társasjátékkal, ahol túl sok volt a piktogram? Esetleg, amiket nagyon nehezen lehetett értelmezni? Tényleg szükségesnek tartjátok a piktogramok ilyen mennyiségű alkalmazását egy-egy társasjátéknál? Véleményeiteket és észrevételeiteket írjátok meg nekünk kommentben.
Találkozunk a következő bejegyzésben. Viszont addig se feledjétek: a társasjáték kikapcsol, fejleszt, összehoz!
