Ebben a sorozatban a stresszhelyzet kezelésével és a stressz oldásával foglalkozok tüzetesebben. Remek példák erre a Pick a Seal /Polar-Bear és a Pig/Dog nevű társasjátékok, amiket egyébként beszerezhettek a Sas és Kos Társasjátékos boltban is, ha megrendelitek személyesen, vagy a webshopon keresztül a saseskos.hu oldalon.

A Pick-a-... játékok nagyon egyszerű és rendkívül szórakoztató kártyajátékok, nem csak gyermekek számára, sőt!

A játékosok a kirakott lapokból próbálnak meg minél többet maguk elé gyűjteni úgy, hogy az előzőleg felvett laptól csak egy eltérés legyen a kettő között. Akkor hogyan is lehet, hogy egy ilyen kis játék ennyi stresszforrást tartogat és ugyanakkor remekül fel is oldja a feszültséget a játék alatt?

Sokak számára az okozhat feszültséget a játék alatt, hogy a lapokat csak egy kézzel lehet elvenni, de azt sem felváltott kezekkel, hanem csakis ugyanazt a kezet használva. Ráadásul mindezt a lehető leggyorsabban, mert a többiek így ugyanazokból a lapokból válogatnak az asztalon.

Mindezek mellett természetesen arra is nagyon oda kell figyelnünk, hogy csak egy különbség legyen az előzőleg felvett és a kezdő lapunk tetejére ráhelyezett lap között és aközött, amit legközelebb ragadtunk meg.

Ez akkor különösen nehéz feladat, amikor a két paklit összekeverve játszunk. Ugyanis a Pick-a-Seal és Pick-a-Plar Bear vagy a Pick-a-Pig és a Pick-a-Dog tökéletesen játszható úgy is, hogy a két pakliból egy nagy közöset alkotunk. A játékhoz csupán egy különbség adódik hozzá, az állatok faja. De ez elképesztő mértékben képes megbolondítani a játékosok érzékeit.

Sokan el sem tudják képzelni mennyire stresszes és nehéz feladat tud lenni ez, amíg ott nem ülnek a 7x7-es négyzetben kirakott lapok előtt és el nem hangzik, hogy rajt.

A szemek sorra pásztáznak a lapok között, és sokan csak egy bizonyos területre fókuszálva próbálnak meg minél több felvehető lapot beszerezni maguk elé. Van, aki észre sem veszi, hogy hibázott a sorozata közben. Valaki ott toporog az első lapjánál, mert nem mer felvenni egy újabbat addig, amíg tökéletesen nem biztos abban, hogy jót fog felvenni. Míg vannak játékosok, akik vígan kapkodják a lapokat. Egészen addig, amíg el nem hangzik hogy: Stop!

Ekkor mindenki megáll és a stopot kiáltó játékos felső lapját vizslatva megpróbálunk még egy lapot találni, amit rá lehetne illesztenie a paklijára, mert akkor bizony elbukta a körét.

Ezek után pedig jön a játék legizgalmasabb és feszültebb szakasza. Meg kell nézni, hogy kinek a sorozata stimmel, és kié fog vándorolni a dobott lapok halmazába. Aztán kipótolódnak a lapok (a 7x7-es tábla) és újabb kör kezdődik. A feszültség ismét fokozódik és: Rajt!

A játék végére mégis mindenki fülig érő szájjal mosolyog, mert remekül lehet szórakozni ezzel a kis kártyajátékkal. Nem csak a gyerekek szeretnek bele az első játék után, hanem a szülők, felnőttek is. A lapok egyszerű vonalvezetése és még is aranyos megrajzolása; a játék nyújtotta feszültség, ha úgy tetszik stresszhelyzet által kiváltott adrenalin löket; mindezek teszik ilyen nagyszerűvé ezt a játékot és remek stressz kezeléssé.

Nektek milyen tapasztalataitok vannak ezzel a játékkal kapcsolatban? Melyik részét szeretitek a legjobban? Véleményeiteket és észrevételeiteket írjátok meg kommentben.