Testes dobótestek
Társasjátékozás alkalmával már biztosan ti is találkoztatok olyan játékkal, ami dobókockákat használt. De vajon miért?
Hiszen a szerepe kiváltható akár pár számozott kártyalappal is. A játékos pedig dobás helyett egyszerűen húz a megkevert lapok közül.
Ebben a bejegyzésben a kockák szerepéről beszélünk a társasjátékozás világában. Milyen hatással van a játékélményre? Miért szeretjük/utáljuk? Mint mechanikai elem mit nyújt nekünk a játék folyamán? Kellenek-e egyáltalán a kockák egy társasjátékba?
Sok játékostársamon látom azt az általánosságban jellemző iszonyodást a dobókocka láttán, amit én is éreztem egészen sokáig. De vajon honnan ered ez az ellenszenv?
Aki rendszeresen játszik a modern kori társasjátékokkal, az talán egy réges-régi társasjátékra emlékeztetheti, a Monopoly-ra. Mert bizony mondhatjuk, hogy szinte nincsen olyan ember a földön, aki ne játszott volna élete során legalább egyszer ezzel a játékkal.
Ebben a játékban olyannyira ki voltunk szolgáltatva a kocka kénye-kedvének, hogy sokszor asztalborítás lett egy party vége.
Aztán jöttek az európai, stratégiai játékok, amik arra kondicionáltak minket, hogy döntéseket hozzunk. A logikánkat és előrelátásunkat használjuk a szerencsefaktor ellenében. A kontrollált környezet pedig azt az illúziót kelti bennünk, hogy nincsen szerencsefaktor egy ilyen játékban.
Azt kell, hogy mondjam, a tapasztalataim alapján nagyon kevés olyan játék van, ami nem használ szerencsefaktort. A társasjátékok szerves része a szerencsefaktor. Gondoljunk csak bele.
Amikor mondjuk egy pakli kártyából kell felfordítani egy új lapot, ami egy nyersanyagot tartalmaz vagy éppen mást, nem a szerencsén múlik, hogy mi kerül elő a pakli tetejéről? Vagy amikor átfordítunk egy lapkát a véletlenszerűen szétosztott vagy felhalmozott lapkák közül, nem a szerencsén múlik, hogy mi szerepel a túloldalán?
Persze mi döntjük el, hogy mihez kezdünk a felhúzott lappal, vagy lapkával. De akkor is a szerencsefaktoron múlt, hogy mit kapunk. A kocka egy játékban ugyanezt a szerepkört tölti be. Csak túl nyilvánvalóan szimbolizálja ezt a faktort. Ráadásul a kockát használó játékok többségénél, elég sokszor kell használni ezt a játékelemet.
Az utóbbi években egyre több játék jelent meg, ami másképp próbálja felhasználni a dobókockákat. Az úgynevezett dice allogation mechanika használatával. Itt a játékosok dobnak a kockákkal, majd szétosztják azokat a játéktéren vagy a megfelelő helyeken. Ilyen játék például a Kingsburg vagy a Tiny Epic Galaxies.
Ez a remek mechanika kicsit feledteti a játékosokkal az ellenszenvet, hiszen a dobás után döntés helyzetet biztosít a számukra. De igazából véve ugyanarról a szerencsefaktorról beszélünk, mint a fent említett esetekben.
Tehát attól, hogy egy játék dobókockákat használ, szerintem nem feltétlenül egy rossz játék, vagy kerülendő. Igen, könnyen rá lehet fogni, hogy túl random, mert a kockadobáson múlik minden. De a játékélmény igen is múlhat egy-egy random faktoron, és vidám perceket okozhat. Amikor végre megdobjuk a kívánt célszámot vagy szimbólumot. Amikor nem csak azon múlik a társasjáték végkimenetele, hogy ki milyen okosan matekozta ki a lépéseit.
Ti hogy vélekedtek erről? Szükséges rossz a dobókocka? Vagy egy elfogadható játékelemnek tekintitek? Írjátok meg a véleményeteket számunkra. Találkozunk a következő bejegyzésben, viszont addig se feledjétek: A társasjáték kikapcsol, fejleszt, összehoz.
