A Stone Age megjelenése óta igazi húzónév lett a munkáslehelyezős társasjátékok között. A témájával mindenki könnyen azonosulhat. A játékmechanikák nem túl bonyolultak. Így kiválóan alkalmas arra, hogy új játékosoknak mutassuk be az ilyen típusú játékok szépségeit.

Igen ám, de ott van a háttérben a döntéshozatalok egész láncolata, ami bizonyos embereknél stresszhelyzetet teremthet.

A játék maga rendkívül szórakoztató, így sokszor észre sem vesszük, hogy bizony már hosszú percek óta gondolkodunk, hogy hova és hány törzstagunkat helyezzük le.

Mert itt bizony nem egy-két „munkásunk” van, akit lehelyezünk egy adott helyre és készen is van a kör, hanem akár tízig is növekedhet a száma az embereinknek. Ráadásul a legtöbb hely a táblán nem egy férőhelyes, hanem a játékosok számától függően akár hét bábut is lehet oda rakni.

Az opciók tárháza pedig elég nagy. A győzelemnek nem egy útja van. Sőt, sokszor azt hisszük, hogy nagyon jól állunk a játék folyamán és a végén hatalmas meglepetésben lehet részünk, amikor mégsem mi nyertük meg a játszmát.

A játék folyamán gyarapíthatjuk a törzsünket, amivel ugye több emberünk lesz minden körben, akiket elküldhetünk különféle feladatok ellátására, nyersanyagok begyűjtésére. Viszont több ételünk is fogy, amit ha nem tudunk beadni a kör végén, akkor mínusz pontokkal számolhatunk.

Házakat építhetünk a begyűjtött nyersanyagokból, és ezzel sok pontot szerezhetünk. De tényleg erre akarjuk költeni a nyersanyagainkat? Vagy inkább fejlesztés kártyákat veszünk, azaz cserélünk a folyó mentén? Mert arra is lehetőség van az alapanyagainkkal.

Ezek a lapok általában a játék végén adnak nekünk bónuszokat, de persze akadnak olyanok is, amik azonnali előnyökhöz juttathatnak minket.

Készíthetünk szerszámokat, és növelhetjük a mezőgazdasági szintünket, amivel kevesebb élelmet kell beadni etetésre a kör végén.

Végül pedig elküldhetjük a törzstagokat nyersanyagot gyűjteni. És itt nem mindegy, hány embert rakunk egy helyre.

A játék legnagyobb gubanca pedig a jó öreg hatoldalú kocka. Például a nyersanyaggyűjtésnél annyi kockával kell dobnunk, ahány emberünk az adott helyen van. Ahány kockával megdobtuk a célszámot, annyi nyersanyagot kapunk. Mennyi az esélyünk, hogy XY darabot kapjuk ennél a célszámnál? Biztosra megyünk, vagy kockáztatunk?

A játékban egyszerre annyi munkást rakhatunk le, amennyit a hely maximálisan elbír, de miután mindenki rakott bábut(kat) valahova, újra mi rajtunk a sor. A megmaradt figurákkal gazdálkodhatunk tovább. Még egy kérdés, ami ott fog motoszkálni folyamatosan az agyunkban: ha ide rakok először, akkor ezt tuti elviszem. De mi van ha odarak valaki embereket a másik helyre, ami szintén nagyon kellene? Melyiket válasszam?

Ezek a stresszforrások a Stone Age játék folyamán, ami különös módon még is élvezetessé teszik a játékot. Az opciók mindig kecsegtetnek valami hasznos dologgal. Persze sok múlik a kockadobásokon is, de a szerencse faktor szinte az összes társasjáték szerves része. Nincs mit tenni ellene.

Te hogyan cselekszel ilyen helyzetben? Melyik opciót választod először? Mész a biztosabbra? Vagy megkockáztatsz egy dobást? Hány embert raksz egy nyersanyag lelő helyre?

Sorozatunk következő részében a Rokokó nevű játékkal foglalkozunk kicsit bővebben. Viszont addig se feledjétek: A társasjáték kikapcsol, fejleszt, összehoz.