Ezek a tulajdonságok hatással vannak az életünkre nap, mint nap. Talán úgy, hogy közben észre sem vesszük őket. Néha pedig miattuk kerülünk bajba, vagy éppen szalasztunk el egy kínálkozó lehetőséget.

Ebben az írás sorozatban a társasjátékok személyiségfejlesztő hatásaival és önismereti tényezőivel foglalkozunk kicsit bővebben.

Te milyen személyiség vagy? Engedékeny? Erőteljes? Visszahúzódó? Esetleg lobbanékony? Ezek a tulajdonságok hatással vannak az életünkre nap, mint nap. Talán úgy, hogy közben észre sem vesszük őket. Néha pedig miattuk kerülünk bajba, vagy éppen szalasztunk el egy kínálkozó lehetőséget.

Nos, ezek a személyiségjegyek hatással vannak a társasjátékokkal kapcsolatos élményeinkre. Viszont ebben a közegben sokkal jobban fel tudunk figyelni rájuk, és el tudunk gondolkodni a ránk, illetve a játékunkra gyakorolt hatásaikkal.

Ebben a bejegyzésben a Bang! kártyajátékkal foglalkozunk kicsit bővebben, amit egyébként megtaláltok a Sas és Kos, a társasjátékos szaküzklet polcain, illetve a www.saseskos.hu webshopban.

A Bang! egy remek lehetőség arra, hogy felismerd a személyiségjegyeid, amik hátráltatnának a játék során, illetve hogy mely tulajdonságokat kell „leporolni” ahhoz, hogy nyertesen térj haza egy-egy vadnyugati lövöldözésből.

A játék során vadnyugati párbajhősök, gaztevők vagy éppen törvényszolgák bőrébe bújhatunk. Az adott szerepkörünk pedig meghatározza a többi játékoshoz való viszonyunkat. Igaz a játék elején csak azt tudjuk, hogy mi kik vagyunk és ki a seriff. De aztán, ahogy halad előre a játék és dörrennek a lövések, egyre több és több információt tudunk leszűrni az interakciók során.

Valamint ekkor mutatkozik meg a játék egyik legérdekesebb eleme. Lévén, hogy ez egy party játék, a résztvevők beszélgetni kezdenek, nevetgélnek, találgatnak, hogy ki kicsoda lehet. Te pedig próbálsz pókerarccal ott ülni, hogy ne derüljön ki a szerepköröd.

Aztán rád kerül a sor, és pontosan ekkor jön elő az a dolog, amit fentebb említettem. Rálősz a seriffre akkor is, ha így megtudja, hogy te egy bandita vagy? Vagy megpróbálod védeni, hogy eloszlasd a kételyét? Akkor mit csinálsz, ha a másik oldaladon ülő ember is egy bandita társad, és neki meglennének az eszközei, hogy elintézze a seriffet?

Mind-mind azon múlik, hogy mi is munkál benned a háttérben? Lobbanékony vagy, és nyílt színen rálősz a seriffre, lesz ami lesz alapon? Nem a legjobb ötlet, de közben legalább mondhatod magadban: Én, ilyen vagyok és kész! Valakine meg kell tennie.

Aztán a játék után elgondolkodva rájössz, hogy mit is mondtál ki magadban. No meg hogy jó döntés volt-e? A való életben is jó döntés lenne így viselkedni?

A Bang! egy szuper kártyajáték, a titkos szerepkörök miatt. Akár abban is segít a játék, hogy viselkedési szokásaimat felismerjem, és hogy megtanuljam kezelni az érzelmi reakciómat, ahogy az ilyen helyzetekben viselkedni szoktam. Hiszen van amikor jól megy a harc, de bizony olykor én vagyok a célpont. Ilyenkor sem az a megoldás, hogy egy-két bekapott lövés után durcásan hátradőlök és teljesen passzív maradok a játék folyamán. Akár ki is eshetek. Lehet, hogy sikert ér el a csapatom, attól még, hogy én nem vettem ki végig részemet  a küzdelemből. Ekkor is együtt örülhetünk és szó nincsen arról, hogy a nem megérdemelt győzelem ízével a számban kell felállnom az asztal mellől. Pláne, ha az elején bátran kiálltam, és az enyémek volt a legelső lövések a villongásban.

A Bang! ezt mutatja meg a játékosoknak. Hogyan reagálnak egy folyamatosan változó környezetre, ahol a kapott információk sosem biztosak, és csakis azon múlik a dolog, hogy az általunk értelmezett jelek, no meg persze kijátszott kártyalapok alapján mit hiszünk egy másik emberről. Hogyan viszonyulunk hozzá ezután. Illetve, hogy mi hogyan játszuk szerepünket.

Sorozatunk következő részében a Dixit nevű játékkal foglalkozunk kicsit bővebben, ahol a játék azon aspektusát vizsgáljuk meg, hogy hogyan is hat ránk egy-egy képi világ és hogy mit kommunikálunk le ebből. Addig se feledjétek: a társasjáték, kikapcsol, fejleszt, összehoz.