A Splendor egy 2014-ben megjelent játék, ahol a játékosok gyémántkereskedőket alakítanak, és próbálják a saját kis kereskedésüket minél virágzóbb és jövedelmezőbb drágakő kereskedéssé duzzasztani.
Ezt zsetonok, majd később lapok vásárlásával érhetik el. Ám nem is olyan egyszerű ez a folyamat. A játék ugyanis tartalmaz pár olyan alapvető mechanikai elemet, ami akaratlanul is feszültséget teremthet a játékosokban.
A Splendorban az nyer, aki először gyűjt össze tizenöt pontot. Ezt olyan lapok megvásárlásával érheti el, amik a drágakövek mellett pontértékkel is rendelkeznek. Illetve, ha elég lap van leépítve maguk elé a megfelelő színekből, akkor egy-egy bónusz lapka is segíthet nekik.
Csakhogy! A játékot, ha több mint két ember játssza, akkor elég nehéz előre tervezni. Már látod a szemed sarkából, hogy melyik lapra pályázol legközelebb, de ha nincs átkozott szerencséd, és a másik játékos nem veszi észre, akkor tuti, hogy azt a lapot viszi el előled valaki.
Néha már inkább oda sem nézünk, nehogy a szemünk elárulja, hogy mit is akarunk. De az esetek többségében persze elviszik előlünk a kívánt lapokat.
Zsörtölődve ülünk ott és próbálunk valami megoldást keresni.

Az egyik, ami általában történni szokott, hogy mi éppen egy olyan lapot fogunk elvinni, ami egy másik játékosnak kellene. Ez sokszor vidám, nevetéssel járó pillanatokat tud okozni. Olykor keserédes a nevetés, de hát ez egy ilyen játék.
A másik esetben megpróbálkozhatunk azzal, hogy vakon lefoglalunk egy lapot az egyik pakliból, és bízunk abban, hogy a kívánt színű drágakövet tartalmazza. De még ha bele is nyúltunk a tutiba, akkor sem biztos, hogy ez olyan jó lesz nekünk. Ugyanis, lehetséges, hogy pár körig eltart, amíg leépítjük a lapot.
Ekkor megint döntenünk kell. Felhalmozunk olyan könnyen megszerezhető lapokat, amikkel ezt a lapot ingyen, esetleg olcsón le tudjuk majd rakni magunk elé, vagy zsetonokat gyűjtünk és azokból építjük meg.
Utóbbinál elég nagy az esély, hogy így lépéshátrányba kerülünk. De néha, ha jól jön ki a lépés, vagy jól ki tudjuk számolni a dolgokat, akkor előnyt is szerezhetünk a többiekkel szemben.

Sok esetben a játékosok többsége túlságosan is ráfókuszál a bónusz lapkák megszerzésére, és ilyenkor egy élelmes játékos felvásárol pár nagyobb pontértékű lapot. Mi pedig ott állunk csodálkozva, hogy hogyan is történhetett ez? A játéknak pedig vége lesz, mielőtt a nemes meglátogathatta volna a kereskedésünket.

Két játékos esetén ezek a stressz helyzetek kicsit mérséklődnek, hiszen akkor lehet előre tervezni valamelyest. A játék menete pedig inkább egy oda-vissza helyzetet eredményez, ami sokkal inkább engedékeny, mint egy három vagy négy fős játszma.
Végül pedig úgy is csak az számít, hogy jól szórakoztunk a játékkal. Mivel ez egy nagyon is családbarát játék, ez nem is lesz nehéz. A játékot bátran játszhatjuk olyan személyekkel is, akik még csak most ismerkednek a modern társasjátékokkal. Garantáltan magával fogja ragadni őket ez a játék, és nem lesz megállás egy játszma után.

Sorozatunk következő részében a Stone Age nevű játékkal foglalkozunk kicsit bővebben. Viszont addig se feledjétek: A társasjáték kikapcsol, fejleszt, összehoz.