Ebben a sorozatban a stresszhelyzet kezelésével és a stressz oldásával foglalkozunk.

Ki ne ismerné az érzést, amikor valami annyira stresszel minket, hogy szinte elpukkan az agyunk. Sokan, sokféleképpen próbálják feloldani ezt az állapotot, és valljuk be, a legtöbb esetben nem egy pozitív dologgal.
Ezeknek a helyzeteknek a megoldásához, és kezeléséhez is kiváló segítség a társasjátékozás. A társasjátékozásnak is megvannak a maga stressz faktorai. Ám a tapasztalat azt mutatja, hogy ebben a környezetben sokkal pozitívabban kezelik az emberek ezeket a helyzeteket, és tanulva belőle a valós életbe is átültethetőek ezek a módszerek.
Ebben a bejegyzésben a Citadella nevű party játékkal és az általa generált stresszhelyzettel foglalkozunk kicsit bővebben. A játékot egyébként megtalálhatjátok a Sas és Kos, a társasjátékos bolt polcain is vagy akár a webshopjában a www.saseskos.hu oldalon.
A Citadella egy szerepkör választós játék, ahol a különböző személyiségek bőrébe bújva próbálunk túljárni a többi játékos eszén, és felépíteni a saját kerületeinket.
Mivel minden körben más és más szerepkörbe bújhatunk, és jó eséllyel kell is, ezért az előző körben nekünk dolgozó szerepkör könnyen a végzetünk lehet ebben a fordulóban.
Kezdjük a legidegőrlőbb szerepkörrel, az orgyilkossal. Ha nem mi választunk először karaktert, és nem látjuk a felfordított lapon ezt a vicsorgó képet, akkor mindig ott motoszkál a fejünkben, hogy a játékos, aki irányítani fogja ebben a körben, vajon minket vesz-e célba. Hiszen minél jobban áll a szénánk, annál nagyobb a valószínűsége, hogy az a bizonyos célkereszt ott lesz a homlokunkon. Mi pedig izzadva kuporgunk a kezünkben tartott pár kártyalap előtt, és képtelenek vagyunk eldönteni, melyiket is válasszuk.
Az sem sokkal rózsásabb helyzet, ha a lehetőségekben még ott szerepel ez a szerepkör számunkra. Kivegyük? Ezzel meg tudjuk akadályozni, hogy minket döfjenek hátba, de egyidejűleg nem is tudunk olyan lapot választani, ami hozzájáru

lna a győzelmünkhöz. De ha tovább adjuk, mit vegyünk ki? Melyik karakter az, ami még optimális nekünk, de nem ő lesz az orgyilkos célpontja?

A másik ilyen stresszforrássá avanzsáló lap, a király. Ha őt választjuk, mi kezdjük a következő kört, és mi választhatunk először kártyát, ráadásul ha elég sárga színű kerületet építettünk már fel, még extra bevételhez is juttat minket. Ki ne akarná ezt? Ám valljuk be, a játékok döntő többségében, előszeretettel döfik le a királyt. Mert miért is ne?
A taktikák szerteágazása ezzel a pár lappal is annyira nagy, hogy jobban belegondolva akár napokig is ott töprenghetnénk egy lépésünkön. Talán ezért is tartozik a Citadella a hosszabb lélegzetvételű party társasjátékok közé.
Talán pókerarccal kellene végigülni egy ilyen csatározást, de erre nagyon kevesen lennének képesek. A játék hangulata, a káosz által teremtet légkör annyira magával ragadó és szórakoztató, hogy én erre képtelen vagyok.
A legnagyobb feszültség pedig akkor ér minket, mikor a lapokat szólítja a király. Tudod, hogy ha valamelyik téged céloz meg, akkor keresztül húzhatja minden számításodat, de neked szótlanul kell tovább ülnöd és várnod a sorodra. Matatsz az érméiddel, próbálsz nem a soron lévő játékosra nézni. Hátha nem veszi észre, hogy veled kellene kibabrálnia, és itt már nem csak az orgyilkosra gondolok. A tolvaj és a mágus is képes kellemetlen perceket okozni, sőt a hadúr is.

A Citadellában, ha elég ideig vagy képes blöffölni, és megfelelő döntéseket hozni, akkor megnyerheted a játékot. Ez viszont mind-mind hatalmas stresszforrás. Ám a végén mégis mindenki nevetve áll fel az asztaltól. Gratulálnak a győztesnek, és nem az az érzés van az emberben hogy: Azta, két órát játszottunk ezzel? Hanem inkább az, hogy de szívesen játszanék még egyet vele. Akár most rögtön.

Ez a játék tehát arra tanít minket, hogy a stressz ellenére is képesek legyünk higgadt és megfontolt döntéseket hozni huzamosabb időn keresztül.

Sorozatunk következő részében a 7 Csoda nevű játékkal foglalkozunk kicsit bővebben.  Addig is kitartás, és ne feledjétek: a társasjáték, kikapcsol, fejleszt, összehoz.