Volt már olyan veletek, hogy miközben már egy ideje halad a játszma az éppen kiszemelt társasjátékkal, egyszer csak valaki felkiált a köre után: bocs, visszajátszhatnám a körömet?

Ebben a bejegyzésben ezekkel az esetekkel, és különböző permutációival foglalkozunk kicsit bővebben.

Mi késztethet arra valakit, hogy egy már befejezett körét, meglépett lépését visszajátssza? Vagy éppen mi történik akkor, ha a játék felénél jöttök rá, hogy egy vagy több szabályt teljesen rosszul értelmeztetek? Ti mit tesztek ilyen helyzetekben?

Az ilyen eseteknek több válfaja van. A legegyszerűbb talán az, amikor félre lett értelmezve egy vagy esetleg több játékszabály. Ilyenkor két dolgot lehet tenni. Vagy lejátsszuk a már hibás szabályok szerint az éppen aktuális játszmát. Vagy a felismerés után már a helyes módon játsszunk tovább a játékkal. Utóbbi esetben természetesen némelyik játékos olyan előnyhöz juthatott a hibák segítségével, amit már nehéz kompenzálni. Ezt lehet kompenzálni némi nyersanyag kiosztásával a többi játékos részére is, de legtöbb esetben nem annyira kirívó az ilyen fajta előny, hogy kelljen ilyen eszközökhöz nyúlni.

Végső esetben pedig akár elölről is lehet kezdeni az egész játékot, vagy a befejezés után még egy partiba belekezdeni.

Ennél nagyobb gondot szokott jelenteni egy olyan játékos, aki folyamatosan meggondolja magát. Nem képes megnyugodni, hogy a köre nem úgy sikerült, ahogy szerette volna. Nem vette észre az összes lehetőséget, vagy csak elsiklott egy szabály felett, és ilyenkor szokta azt kérdezni, hogy: "Bocs, visszajátszhatnám az utolsó körömet?"

Ugye veletek is megesett már ez a dolog?

Játékról lévén szó, legtöbbünk meg szokta engedni az illetőnek ezt. Egy-két alkalommal mindenképp, de egy idő után mindenkinél betelik a pohár.

Nagyon romboló hatása tud lenni a játékélményre, ha valaki folyamatosan visszapörgeti az eseményeket. De mit lehet tenni ilyenkor?

Nem túl empatikus módszer, de sok esetben csak ez működik: nemet kell mondani. Vagy egyszerűen nem ülünk le vele játszani egy ilyen típusú játékkal.

A talán legmegfelelőbb módszer viszont az lehet, ha elmagyarázzuk neki a játék megkezdése előtt, hogy a döntés, amit hozott végleges lesz és nem lehet folyamatosan módosítgatni rajta. Remélhetőleg megérti az illető és tartani is fogja magát hozzá.

De milyen társasjátékok esetén szokott ez előfordulni a leginkább?

Az úgynevezett AP heavy társasjátékok esetén. Ami nagy analitikus gondolkodást igényel és bizonyos fokú előretervezési készséget. Ezek tipikusan Euro és Heavy Euro társasjátékok szoktak lenni, de előfordulhat a wargamek esetében is.

Talán az egyik legjobb példa rá a Five Tribes. Amikor a játék elején vagyunk, rengeteg lehetőség közül kell mérlegelnünk, és nagyon gondosan meg kell választanunk a lépéseinket. A játékban minden lépéssel pontokat lehet szerezni és nekünk meg kell találnunk a stratégiánkat, amit követni szeretnénk a játék folyamán.

Aztán persze a többi játékos keresztülhúzza a számításunkat, és mi tervezhetünk újra. Ez pedig nem kevés tervezéssel és stresszel jár. Ezért például ennél a játéknál meg szoktuk engedni azt, hogy az illető a lapkák szélére fektetve a bábukat lemodellezze a lépését, hogy könnyebben átlássa, amit kigondolt a körére.

Ezen kívül természetesen rengeteg olyan játék van, amire a fent leírtak igazak, és napestig lehetne sorolni a konkrét példákat is, de a bejegyzés túl hosszúra nyúlna, úgy hogy itt  fejezném be a mondandómat.

Ne feledjük tehát megfelelően kezelni az ilyen fajta játékostársainkat és megfelelő módszerek alkalmazásával kiküszöbölni az ilyen szituációkat.